A Szépművészeti Múzeumban volt látható Pierre-Auguste Renoir (1841-1919), francia impresszionista festőművész csaknem 70 alkotásból álló kiállítása. A kiállításon Renoir emberábrázolása volt a középpontban, de ennek ellenére Renoir számos tájképet, csendéletet festett, sőt illusztrációkat is készített, belekóstolt a porcelánfestésbe és még szobrokat is készített.
Renoir szívesen jelenített meg képein társadalmi eseményeket is, de a kiállítás fő szempontja az emberábrázolás volt. Renoir szívesen festette meg barátok és családtagok portréit, így nem meglepő, hogy a képek többségén egy-egy családtag, vagy barát látható, mint pl Monet.
A tárlaton először volt látható együtt, a három Fekvő női akt (Gabrielle) című alkotások. A három női akt majdnem ugyanaz, de közben mégsem. Érdekes egymás mellett látni a három képet, úgy, hogy közben apróbb változtatásokat veszünk észre egy-egy képen, a színek, a fények játéka máris más hangulatot ad a képnek, illetve a női test kis mértékben való másképp ábrázolása, (pl. a lábujjak máshogy állnak) adja meg az egyediséget egy-egy képének. Ugyanaz, mégis teljesen más.
A festmények mellett számos rézkarc és litográfia is kiállításra került. Bár a festmények is lenyűgözőek, ahogy megjeleníti a vásznon a tekintetet, ahogy a fényekkel és a színekkel játszik.
Megfigyelhető (legalábbis szerintem), hogy a női portékon, olyan mintha szinte mindegyik nőnek ugyanolyan lenne a tekintete, és hasonló arcvonásokkal rendelkeznének. A képeket közelről megnézve látszik az impresszionista kézjegy, hiszen apró színfoltokkal jelenítette meg a portrékat, amelyek közelről nézve csak színfoltok, de kellő távolságból nézve azonban láthatóvá váltak a „pontos körvonalak” is.
Vissszatérve a grafikákhoz… Csodaszép festményeket készített, ennek ellenére én a grafikai megoldásokkal készített képeit jobban közelebb éreztem magamhoz. A kiállításon például a Vidéki tánc c. festménye mellett látható volt a kép vázlata is. Egy külön szekció foglalkozott Renoir ezen korszakával, mikor számos grafikát, illusztrációt készített különböző folyóiratok és kiadványok részére.
Amit nem tudtam Renoirról, hogy Émilé Zola A Patkányfogó című regényéhez is készített illusztrációt. Érdekes megfigyelni, hogy a festményei és a grafikái között párhuzam vonható a vonalvezetésben.
Míg a festményeken az apró színfoltok megjelenítése, és esetlegesen, ezen színfoltok „csíkossá tétele” (vagyis mintha csak ecsetvonásokat húzott volna egymás mellé), a fő jellemző, melyek összességében megjelenítik a portét, addig ez a „csíkosság”, vonalvezetés egyértelműen látszik egy-egy illusztrációjában. Nem satírozott egy-egy sötétebb részt, hanem mintha sok, apró csíkot húzott volna egymás mellé, mindemellett a rajzokon a vonalvezetés iránya is meghatározó. Észrevehető, egy-egy képén, hogy a ceruza iránya ugyanolyan, pl. a bal felső sarokból indul a jobb alsó sarokba, és ez a vonalirány jellemző az egész képre.
.
